Itt a tavasz, tralala,

még nem virágzik az orgona, ahogy Dorottya énekli a Bogyó és Babócában, de azért már majdnem olyan meleg volt ma kint is mint bent, sőt a napon szerintem már simán napszúrást lehetett volna kapni kalap nélkül. Nagyon szeretünk kint lenni, csak egy baj van vele, Nóri egész nap a "homokozóban" szeretne ülni (még nem igazi, csak olyan építkezésből megmaradt homokkupac), és nem egyedül, hanem igényt tart a társaságomra is, nekem viszont annyi más ötletem és dolgom is akadna. Szóval nehéz a kiegyezés, és sokszor Nóri kitartóbb, úgyhogy gyakran ő győz, csak néha hagyja meggyőzni magát. Pedig minden figyelemelterelő ötletemet bevetem. Igazi dackorszakát éli, nem tudom mi lesz még 3 éves koráig, hjajaj... Azért szivesen körbejárja velem naponta többször is a kertet, és minden virághagymát leellenőrzünk, hogy megvan-e még, Huba nem bántotta-e, illetve, hogy nőtt-e az elmúlt 2 órában vagy amíg aludtunk. Pár percig a labdákkal is elvagyunk, meg ugyanennyit a krétákkal is, de előbb-utóbb mindig eszébe jut, hogy tulajdonképpen ő homokozni indult, és akkor megfogja a kezem, és úgy vonszol, hogy alig birok menni utána:)
A férfitársaság a lakókocsi befedésével foglalatoskodott egész hosszú hétvégén, nem eredménytelenül, majd erről is mutatok egy-két képet

Ma ünnepeltünk is, na mit?:)