2013. november 10., vasárnap

Első állatkertezésünk

Abonyban van egy magánállatkert, nem túl nagy, de úgy gondoltuk, kezdetnek éppen jó lesz. Egy nagyon szép parkos vidéken van a város szélén, és nem mellesleg jó kis játszótere is van, ami persze nem elhanyagolható szempont egy másfél és egy hároméves nézőpontját figyelembe véve. A 20 forintosokat és annál apróbbakat már lassan egy éve gyűjtögetjük a lányoknak külön egy kis perselyben valami ilyen célra, és mivel tegnapra szép idő ígérkezett, hát felkerekedtünk és beváltottuk a forintocskákat szép élményekre. Hazafele jövet jutott volna még egy sütire is, de drága kisasszonykáink úgy bealudtak az autóban, hogy ezt inkább elhalasztottuk egy következő szombatra (éppen jó opció lesz esősebb szombatokra)
Lámák kóstolták meg először a zoo-csemegénket

A kis hátizsákosaink:)

Kukucs:)

Ez egy nagyon profi hajó volt, kormánykerékkel, meg mindennel, ami kell


Szia Anya!

"Én itt kicsit megpihenek!"

Még nem éppen egy súlycsoport:)

"Kérek méééég!"

Larácska többnyire a saját útját járta, és bár érdekesek voltak az állatok, de a levelek méginkább

Nórinak a "rózsaszín szájú fehér kecske" lett a kedvence

Ez a csacsi igencsak követelőző volt:)

Itt aztán volt miben dagonyázni és folyt a harc a kajáért is rendesen
Volt két tigriskölyök(talán miattuk látogatnak el legtöbben), éppen az ő bemutatójukra érkeztünk, és láttunk oroszlánt, lámát, vizilovat, emut, kétpúpú tevét, maki majmokat, őzikét, sok-sok lovat, csacsit, pónit, szabadon sétálgató baromfit meg összevissza ugrándozó nyulakat, szóval magánkezdeményezésnek ez igazán szép felhozatal. És persze ma gyakran visszatérő kérdés volt, hogy mikor megyünk még állatkertbe. Hát talán jövőre. Szép volt, jó volt, igaz volt, majd még megismételjük.

2013. november 2., szombat

őszi képek




Nézd, anya, egy pici csiga! :)

Készítettünk egy mini sóhomokozót a téli náthás időszakra




Peti, mosolyogj!



2013. július 17., szerda

És íme,

közel egy napon lett egy háromévesünk meg egy tizenháromévesünk (vagy inkább tizennégy?) a családban. És teljesen spontánul egy gyönyörűszép kirándulás is kerekedett a tiszteletükre. Ugyanis éppen aznap, amikor terveztük megülni Nóri szülinapját, rátaláltunk az autóra is, amire már másfél hónapja várunk. És mivel mindezért Tapolcára kellett lemenni, ezért aki már járt arra, tudja miről beszélek. Magyarország egyik gyöngyszeme ez a kisváros. A barlang-tóba nem sikerült most bemenni, de a malom-tó is gyönyörűséges. És ami a kis szülinaposunkat illeti, lehetett kedvére játszóterezni, piknikezni, és vaníliafagyit enni. És ha már a Balaton közelében jártunk, természetesen a fiúk nem hagyhatták ki a fürdést sem (Iszi is velünk volt, köszi a sok segítséget, Icik!). Ilyen nagy bonyodalmak közepette elfelejtettem rendes gyertyákat venni a tortára, de így is fenyőfatorta volt ám, és így is 3 gyertyát kellett elfújni:) És most következik sok-sok kép, kicsit összevissza, ahogy sikerül, mert nem tudok kevesebbet szelektálni:)






Balatoni panoráma

Nórinak kicsit hideg volt a víz, de Larácska nagyon élvezte


kicsit karácsonyi hangulata van így a nyár közepén, de egyébként is legalább hetente eszébe jut megkérdezni, hogy mikor lesz már hó, és részletesen elmeséli, hogy ő akkor majd mi mindent fog csinálni kint a nagy hóban:)



A babakonyha még nem készült el olyanra, amilyennek megálmodtam, de egy kötényke legalább elkészült a szülinapra. És ezt a micimackós labdát már hónapok óta kinézte magának, szerencére még megvolt

És ezt is megértem, hogy mindkét gyerek ül az asztalnál és rajzol, Lara épp a szülinapi nyomdákat próbálgatja

Tegnapelőtt kettő is bejött ebből a bogárból, segítene valaki meghatározni? Nem tudom mennyire látszik, elég nagy, kb 2 cm. és gyönyörű a színe szerintem, de azért elég félelmetes volt, ahogy a függöny mögül próbált szabadulni

2013. július 16., kedd

Gyerekszáj

Lara panaszosan dünnyög valamit, Nóri erre:
-Kedves Larácskám, ne legyél már olyan haragos!

2013. július 4., csütörtök

Kaptam egy


új (vagyis csak nekem új) varrógépet. A másik már nagyon nem akart menni, nem is volt kedvem elővenni, annyit kinlódtam vele, inkább megvarrtam kézzel amit akartam. Dehát úgy mégiscsak nagyon sok idő, ami meg ugyebár nincs nekem.


A lakókocsiban rendeztük be az új műhelyem:)


ilyen volt
  Nóri autósülése már a megfoltozott helyeken is kiszakadt, nagyon ráfért már egy kis renoválás, úgyhogy múlthéten (még itt volt Klárica, kaptam pár szabad órát) nekifogtam egy másik üléshuzatnak, háááát, számolgattam, hogy varrógép nélkül ez bizony eltart majd egy pár hétig, és errefel másnap a kedves talált nekem egy jó kis varrógépet a piacon. Úgyhogy mire meglesz az új autó, talán az új huzattal is kész leszek:)


 
ilyen lesz, azóta már megvannak a rések is, ahol a pántot ki kell vezetni, már csak körbe kell a szélét szegni, és kész

2013. június 19., szerda

Kertszemle

Van ebben a mi tenyérnyi kertecskénkben egy olyan kis árnyékos rész, ahol eddig valahogy semmi nem érezte igazán jól magát. Sokat törtem a fejem, hogy mit is ültessek oda, már próbáltam répát, paprikát, tököt többször is, de semmi nem termett jól, aztán áprilisban egyszer krumplipucolás közben annyira kikívánkoztak a szabadba a kicsirázott krumplik, hogy gondoltam kipróbálom. Akkora lett és olyan szép, mint még talán semmi ebben a homokos talajban. 10-12 szemet ültettem összesen, de az árnyékban a bőséges esőzéseknek köszönhetően majdnem méteresre nőttek és úgy elterültek, hogy kétszerannyinak tűnnek. Egyet ma megdézsmáltunk, volt alatta egy krumplilevesrevaló, és még a lecsóba is jutott néhány szem. Hála érte!
Tárkonyos krumplileves lett belőle ebédre

 Nóri egyébként  kora tavasz óta hordja a finomságokat a kertből. Alig bújt ki a zöldhagyma, tépkedte a szárát és lelkesen rágcsálta, rájárt a sóskára is rendesen. Mindkét gyerek nagyon szerette a zöldborsót csak úgy nyersen, elszórakoztak egy ideig egy-egy maréknyival, nagyon aranyosak voltak:) Szemenként hordták a pirosribizlit, úgyhogy az is eltartott egy darabig, no meg az egyik feketeribizli bokrot is lecsupaszítottuk már, a másik később érik, arra most járunk rá. Közben már vagy két hete naponta jut mindenkinek néhány szem eper, a cseresznyefánkon pedig éppen 4 szem termett, úgyhogy igazságosan megosztoztunk rajta.

Pár napja kezd érni a málna is, éppen jókor, váltja az epret, annyira jó, hogy mindig van valami finomság :) Az almafán rengeteg az alma, talán ritkítani is kellene, meglátjuk mi lesz belőle. A spenót mindenhol nő kedvére, úgyhogy abból már eltettünk néhány zacskóval a fagyasztóba is és reméljük, hogy néhány nap múlva leszedhetjük az első cukkinit. A zöldbab is egy-két héten belül szedhető lenne, rengeteg lesz rajta, de annyira megtámadta a levéltetű. hogy valamit sürgősen kezdeni kell vele. A biokertészkedés híve vagyok, de ez már meghaladja a tudományomat, akinek van ötlete, szóljon! Egyébként idén különösen sok a levéltetű, mindenen ott van, még a citromfű meg menta is tele van vele. Elég elkeserítő...

Nóri nyáron csipeszkesztyűt hord:) (a háttérben egy cserépben menta)
És a mentáról jut eszembe, már egy ideje készülök összeírni, hogy hányféle fűszer- és gyógynövény van a kertünkben, hát jöjjön itt akkor egy kis lista róluk: van végre két tő levendula, sok-sok körömvirág, citromfű, menta, kapor, petrezselyem, le(o)styán, metélő fokhagyma, majoranna, oregáno, borsikafű, orvosi zsálya, tárkony, zeller, kétféle kakukkfű, egyik fajta citromillatú, fehér üröm, és ennyi jut eszembe. Tavaly volt bazsalikom is, az idén valahogy kimaradt és volt egy cserép rozmaringom, az egyik télen kipusztult itt bent, pedig annyira szerettem. A környéken sok az akácfa, alatta pedig tavasszal tele van turbolyával, azt az idén fedeztem fel, fűszervajat ízesítettem vele, nagyon finom lett, eltettem egy kis dobozzal a fagyasztóba is, néha petrezselyem helyett használom. Sokat barangoltunk a környéken mostanában, ami nincs a kertben, azt a közelben gyűjtögetjük, szedtünk csalánt, bodzát, meg egy kevés hársfát is télire teának, és Nóri kedvenc helyén, a magas dombnál (egy szomszédos üres telek) van egy feketeeperfa, meg meggyfa, útközben pedig egy cseresznyefa, hááát, látni kéne, hogy nézünk ki mindennap ahogy onnan hazafelé tartunk:) Van miért füröszteni esténként. És jó dolog vidéken élni:)


 Ha lesz időm, írok majd még a virágainkról meg a legújabb alkotásokról is, jövő héten itt lesz Klárica, talán, talán...



2013. június 14., péntek

Elmúlt hetek képekben



Elmerengett

Garmisch-Partenkirchen

Donald fürdik

A középsőben laktunk







Nóri új ágya - még át kell festeni, de már birtokba vette

Mostanában kéri, hogy fonjuk be a haját, űgy mint Eninek :)