Ha nem igyekszem

eltelik az augusztus, és az egy hónap-egy bejegyzés projekt is elmarad. Pedig olyan hamar elmosódnak a nyári emlékek... legalább itt emlékezzünk. Nóri szülinapja után meglátogattak Anikóék és mamiék. Nagyon élvezte a két gyerek az együtt töltött hetet. Jól szórakoztatták egymást és szépen játszottak együtt is, nem csak egymás mellett (ahogy az ilyen korúakról állítani szokták).

Aztán két menyegző között kijutott egy kis magashegyi túra is az idénre, már nagyon-nagyon hiányzott. Jó néhány évvel ezelőtt sátoroztunk egyszer a Zenógánál, és azóta is álmodoztunk róla, hogy oda visszamegyünk majd egyszer. Kicsit féltem, hogy így nem sokkal szülés meg szoptatás után hogy fogom bírni a zsákot meg a hegyet egyszerre, de úgy néz ki, hogy Nóri 10 kilója tökéletes bemelegítés erre a célra:)

sosem láttam még ilyen szépet élőben

Mindenhol tele volt kakukkfűvel... hm, micsoda illat

meg szebbnél szebb gyógyfüvekkel

És ami a hétköznapjainkat illeti:

én ezzel foglalkozom

Nóri meg ezzel :)

A mi kis egyévesünk

Ég a gyertya ég, egy kis gyertya ég

Mamával a reggeli hűvösben

Ünnepi ebéd

Nyami

Ajándékbontás után... Mindent sorra letesztelünk

Uzsonna a játszótéren

Sok szép emlék

marad erről a tavaszról, nyárelőről is. Nóri már 11 hónapos, nemsokára szülinapot kell ünnepelni, olyan gyorsan telik az idő, hogy alig birunk utánabaktatni. Ha valaki arra lenne kiváncsi, hogy sétálgat-e már a nagylány, elárulom, hogy nem, és nem is sieti el a dolgokat, jó ráérősen, de szépen fejlődik. Látom, hogy sok vele egykorút már kézenfogva sétáltatnak, ő még inkább lehuppan a fenekére:) Gyorsan kúszik, a lakás minden zegzugát felfedezte már, kitakarított a konyhaszekrény alatt és letörölte a port a cédékről, gyakran négykézlábra áll, és a napokban már próbálgatott egy-két lépést is tenni így négykézláb, de még nem jött rá az igazi technikára, úgyhogy gyorsan visszahuppan a hasára, kúszva sokkal gyorsabb:) Egyébként gyógypedagógusi rögeszmém (és az orvosok, védőnők is ezt mondják már manapság), hogy mászni kötelező. Nem baj, ha nem tanul meg olyan hamar járni a gyerek (10 és 18 hónap között mind jónak számít), de előtte (vagy ha nem, akkor közben) tanuljon meg kúszni és mászni. Nagyon fontos az agyfejlődéshez, dominancia kialakulásához, és később az írás-olvasás problémamentes elsajátításához is. Na szóval most még minden lépésnek szurkolunk, aztán pár nap múlva majd nem győzök utána szaladgálni (igaz, hogy már most is alig-alig). Ezenkivül aranyosan integet, tapsol, ügyesen ütögeti össze a játékokat, és várja, hogy mondjam hozzá a Kipp-kopp kopogok-ot, nagyon szeret apával labdázni, kosarakba ki-be pakolászni, és a hinta még mindig nagy kedvenc. Akkora (rosszevő gyerekek anyukái ne olvassátok!!!) étvágya van, hogy sosem elég amit kimérek neki, az utolsó falatoknál úgy kell elterelni a figyelmét, hogy ne essen kétségbe, hogy elfogyott a kaja. És teljesen mindegy, hogy miket kotyvasztok össze, mindet megeszi (ha neki főzők külön főzeléket, azt nem szoktam még megsózni, és a miénkből is általában kiveszek neki még mielőtt megsóznám, csak néha-néha kap teljes adagot a mi fűszeresebb ebédünkből). Nagy ajándék egy ilyen gyerek, ugye?:)
Sokat vagyunk kint, folyton lesi, hogy mikor jön a szomszédnéni a kerítéshez egy kis csevegésre, és ha piknik, akkor a fő menü a fű. Nem tudom hogy vegyem rá, hogy ne egye már meg. Lehet, hogy az első szava az lesz, hogy Huba:) Most még bármit szeretne közölni, mindenre azt mondja, hogy ba, természetesen mindet más hangsúllyal és hanglejtéssel. Az viszont már nagyon egyértelmú, amikor szól, hogy ugat Huba (vagy bármelyik másik szomszéd kutya), az már ubba (néha szinte hubba:) ) És arra is külön kis egyedi szókincs alakult ki, amikor a babáit megszeretgeti. Azt nem is tudom felnőtt nyelvre lefordítani.

Kipp-kopp, kopogok:)

Az első botanika óra

Labdázunk

Kis kópé

Itt pedig az első zoológia (nem én tartottam!!!)

Nemrég meglátogattuk tatust is

Piknik a kertben

Egy kis strandolás

Hintázás minden mennyiségben:)

Sok új kedvenc van mostanában alakulóban, az etetőszék, az építőkockák, a Répamese, de azt hiszem mégis a hinta viszi a prímet. Fogzásra és társaira is a legjobb orvosság (az este vettem észre, hogy bújnak a felsők is, nem gondolkoztak sokáig, igyekeznek az alsók után). Még két új dolog: végre halad előre is, egyre gyorsabban, nagyon élvezi a felfedezést, és mostmár teljesen tudatosan integet. Nagyon aranyos, ahogy figyeli a kezét, hogy ugyanúgy mozdul vajon mint a felnőtteké:) Ja és nagyon sokat beszélget, igazi lány:)

Házunk tája májusban

Nagyban, egyenként megnézhetitek itt

Húsvét az unokatesókkal

Olyan hirtelen elröppent a hétvége, hogy alig bírunk magunkhoz térni. Annyi új és érdekes dolog vette körül Nórinkat, hogy sajnálta az időt alvással tölteni, ígyhát mára felgyűlt egy jó adag felvállalt aludnivalója... Nem is baj, nekem is kell egy kis idő megszokni, hogy nincsenek már kis pesztonkáink, megint csak magunk vagyunk...máris nagyon hiányoznak. A lányok olyan ügyesen dajkálták a kis unokatesót, hogy még azt is elfelejtette néha, hogy ő tulajdonképpen most azt a korszakát éli, mikor nem nagyon szeretne elmozdulni anya szoknyája mellől. No és Huba meg Cili sem panaszkodhatnak, nekik is jutott mindig legalább egy-két játszótárs.

Kis móka séta közben

Innen sokkal jobb a kilátás. mint a babakocsiból

:)

Kukucs

Néha azért kell egy kicsit töltődni anyánál

Nagyon szeretik egymást

Ünneplőben

Hála

44. a sok-sok zöldért
45. hogy Kláriék meg Iszi el tudtak jönni, és együtt lehettünk virágvasárnap
46. a gyönyörű sárga tulipánokért
47. a zöldülő borsóért, hagymáért, salátáért
48. az grimaszoló kis arcocskáért
49. a teraszért, a kilátásért, azért, hogy egyáltalán van hova kiülni
50. a reménységért
51. hogy van hova mennünk elcsendesedni, és feltöltődni
52. a parkért és a játszótérért
53. a közelgő ünnepekért

Elmélyült olvasás apával a teraszon

Családi kép - ritka pillanat

Elmerengő

Hahóóóó!

Iszi bemutatta a focipályát is

Mi pedig azt, h mire való a libikóka

Legújabb kedvenc a mamától kapott játék