Tavaszodik

lassacskán, habár holnap-holnaputánra még várható havazás is talán, meg kemény minuszok, de azért már volt melengető napsütés is a napokban. Hétvégén kicsit kirándultunk, Nórival pedig már telibe kertészkedünk

Klári is eljött a hétvégére kicsit babázni:)

Már akkora a nagylányunk, hogy hintáztatja a kistesót:)

Nóri is ültet mindenhová leveleket, ágacskákat, no meg egy egész zacskó borsót a barázdába:)

Nyugis szombat délelőtt

Vacsora

Mehetünk aludni

Jó éjszakát mindenkinek!

És ráadásnak egy kis gyerekszáj:

Nóri ül az ölemben, képeket nézegetünk a számítógépen.
-Anya, mondjad: Mi van Nóri szájában
-Nóri mi van a szádban?
Megmutatja a szúrós pici ágacskát amit már ki tudja mióra ott forgat a szájában, most már ideje lenne bevallani:)
-Ejnye Nóri, dobd ki gyorsan a kukába!
Elindul a kuka felé, közben még párszor visszarakja, kiveszi, és mondogatja magának: -Ejnye, Nóri, ejnye!


Pár napja sétálunk lent a főúton, ahol előző héten kisvödörrel jártunk és leveleket gyűjtöttünk. Nóri elkezdi mesélni:
-Egy szép nyári napon Nóri leveleket gyűjtött.
-De Nóri, múlt héten már ősz volt.
-Jó. Egy szép őszi napon Nóri leveleket gyűjtött.


-Anya, gyere szobába olvasni.
-Jó, de vigyük Larát is.
Bemegyünk. Még el se kezdjük igazán, eszembe jut, h Lara éhes.
-Figyelj, Nóri, megyek, elkészítem Larácskának a tejet, és míg ő issza, addig olvasunk, jó?
-(panaszos, hisztis hangon) Neeeeeeeem. Lara nem éhes. Anya nem megy, stb, stb....Közben én már elindultam, észre se vettem, h történetesen nem válaszoltam semmit. Egy idő után abba hagyja, kikiabál a szobából
- Anya, mondjad: dehogynem!!!!

Nem panaszkodhatok

mostmár, hogy egász nap csak a saját hangom hallom. Nóri úgy beindult, egész nap be nem áll a szája. Most is éppen megtalálta a tegnapi megkezdett rajzát. Miközben odaül az asztalhoz, végig mondogatja:
-Képeslapot készít Nóri. Rajzol Nóri. Előveszi Nóri filctollat. Kört rajzol Nóri. (fél perc csend) Szépet rajzolt Nóri. - és jön megmutatni a remekművet.

Miközben etetem Larát, Nóri odaül mellénk:
-Nóri mesél Larának: Egy szép nyári napon elment maci aludni. Maci kiment. Maci fogat mos. Itt a vége fuss el véle, kerek erdő közepébe..

-Gyere Nóri, menjünk ebédelni!
-Igen. Nóri éhes. Korog a hasam. Bizony. Csokigolyót kérek!
-Nem, Nóri, ebédre sajtos tésztát eszünk tejföllel.
-Igen. Nem igen. Jól van. Rendben.

Tesz-Vesz város - teljesen egyedül építette!

A vonatot kérem!!!

Már féléves vagyok!

Nóri tornyot épít - játékból

Ilyen is volt már

Kavics-puzzle a nyáron gyűjtött kövecskékből

 A konyhaablakomból

Ezeket pedig neked, Kedves!

Októberi képek - mamának:)

Szeptember

"Mint az érett szőlőszem, melyen átsüt a nap, olyan ez a szeptemberi dél. Olyan áttetsző, olyan tömör, olyan befejezett. A levél, melyet most enged útjára az ág, megáll a levegőben. Ugyanúgy a fölrebbent madár. S az ember is csak áll, hátát a fénylő percnek vetve. Mert minden súlytalan és minden tündököl..." (Zelk Zoltán: Közel a perc)

Most is gyönyörű az ősz. Sokat sétálunk, Larácskánk nagyokat alszik közben, mi meg Nórival csak gyűjtögetünk, gyűjtögetünk rendületlenül... gesztenyét, falevelet, bogyókat, botocskákat, követ, csigaházat, virágszirmokat, mindent mi utunkba kerül. Még egy kicsit náthásak ugyan a lányok, de nem lázasak, és gyönyörűen süt a nap, ígyhát mégsem ítéltettünk szobafogságra egy hétig. Múlt héten volt néhány hűvösebb nap, míg Zsolt el volt utazva, akkor kezdődött a náthás időszak, ígyhát szerencsésen párosult 2-3 álmatlan éjszakával - hááát jó kis ízelítő volt az esős-hideg-bentücsörgésből, már látom, hogy nem lesz egyszerű, de majd csak kitalálunk mindennapra valamit érdekeset. Most pedig örülünk annak, hogy még egy kicsit visszajött a meleg.

Kincseink egy része koszorúba kötve

Megérkezett az új adag tűzifa is, nagyon szereti az új helyén

Készül az ebéd

Nézelődés

Ebédlő új helye

 

4 hónapos képnek készüt, csak a fotós késett egy hetet

Továbbra is kedvenc ez a labda

Vasárnapi séta közben

Klárinak - a bagolypárnáról - tudod akkor kezdtem el, mikor itt voltál, végre elkészült

Így

gondoskodik Nóri arról, hogy Laura ne unatkozzon

Drága segítőkész Nórikám

meghallja, hogy felsírt a kistestvére.
-Laula! - kiáltja
-Várj Nóri, majd én bemegyek hozzá. Gyere gyorsan, vedd fel addig a papucsodat, és már mehetsz is ki - próbálom győzködni, hátha még menthető a helyzet, és sikerül visszaaltatni Larácskát. Erre ő jóóó hangosan, ahogy szokta:
-Em! Baba! - és kicsapja a szobaajtót, jó mélyeket lép a szőnyegen, hogy ha Rafila néni alattunk lakna, máris felszaladna. Megáll a kiságy előtt, kicsit odahajol, mutatóujját a szája elé tartva: - Cs-ss-ss-s! és sietősen kivonul a szobából. Laura visszaaltatva. Mehetünk az udvarra.

Megyünk is, Laurával.