Még éppen

január van, úgyhogy boldog új évet mindenkinek, akinek még nem kívántam volna személyesen.Jókora lemaradást halmoztam fel már megint. A december szép nyugisan telt, főleg itthon, karácsony előtti héten Nóri lebetegedett (az a híres kruppos roham, amivel az ember az ügyeleten köt ki), ígyhát az ünnepek alatt szobafogságra voltunk ítélve, de élveztük a pihenést, a szabadságot, így is, ahogy lehetett. Szilveszter előtt egy napra hazaugrottunk Zilahra, meg Krasznára, Bagosra, sajnos ott végig nem került elő a fényképezőgépünk. Nagyon jólesett kicsit látni az otthoniakat. Szilveszterre lementünk Temesvárra, ott aztán volt végre részünk minden jóban, ami a családi együttléteket, meg a társaságot illeti. Nóri nagyon-nagyon élvezte, és jól bírta a sok jövés-menést.
És az is valahogy mindig kimaradt a korábbi bejegyzésekből, hogy Nórinak májusban (reméljük, hogy nem hamarabb) kistesója érkezik. Azt még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz, utoljára azt mondták, hogy talán fiú, de azért még ne biztassuk túlságosan fel magunkat. Hát próbáljuk :)

Felfedezte a kosárban az almát, ott helyben neki is látott. Gondolta megkímél az olyan felesleges fáradozástól, mint a pucolgatás, meg cikkelgetés

Előszeretettel takarít és szortál a szekrényében

Mesél a babának

Nálunk is járt az angyal

Lassan jár a csiga-biga (első ilyen jellegű próbálkozásom)

És ők a következők. Még van egy katicabogár is, aki mindig elrepül valahova, meg egy pillangó, akit még kicsit fel kell javítani

És ez az esti kikapcsolódásom a hosszú téli estékre

Ismerkednek a kisasszonyok, mellettük én lennék 5 hónapos pocakkal, sok nem látszik még belőle

Azok ott hátul az őrlőfogak, nem nagyon hagytak múlt héten aludni

És itt már egy másfél éves nagylyány:)

Mi is

meggyújtottuk ma az első gyertyát... és megsütöttük a héten az első adag mézeskalácsot. Boldog Adventet mindenkinek:)
Hosszúak és szürkék a napok, keveset lehet kint lenni, úgyhogy néha jó kis fejtörést okoz, hogy mivel is foglaljak le egy 16 hónapos folyton izgő-mozgó kis csemetét. Nagyon sokmindent szeret csinálni, de mindent nagyjából 5-10 percig, és rengeteg kicsi 5-10 perc van egy napban. Vannak már kedvenc kirakósai, szeret építeni, és még annál is jobban lerombolni amit mi építünk, élvezi a gyurmázást, az asztalon mindig elő vannak hagyva a színesceruzák, meg papírok, néha odamegy kicsit rajzolgatni, és egyszer már a vízfestéket is elővettük. A kerekítő mondókáskönyve még mindig a kedvencek kedvence, már majdnem minden oldala meg van valahol ragasztva, de még bírja a strapát:) Ja és könyvtárba jár a kicsi hölgyem, ugyebár soha nem túl korai elkezdeni a művelődést. Onnan vettük ki például A török és a teheneket vagy A kiskakas gyémánt félkrajcárját, és még sok mást. Nagyon szereti a Gryllus dalokat, a bohócot  ötször is képes végighallgatni egymás után, és a Bogyó és Babóca nálunk sem maradhat ki, szerintem nagyon jól sikerült az animáció is.
Nagyon élvezi, ha megkérem hogy segítsen (most még:) ) például bepakolni a ruhát a mosógépbe, majd kiteríteni, dolgokat ide-oda vinni, együtt vetjük reggel az ágyat, ő nyitja ki a szekrényajtót, ahova az ágyneműt tesszük, és szépen ideadogatja a díszpárnákat, hogy tegyem a helyükre. A legkisebb kis szemetet is megtalálja a szőnyegen, gyakran először megkóstolja, aztán eliszkol vele a szemeteshez. Nagyon örül neki, ha megkérem, hogy például a tojáshéjat kidobja a kukába (a héten valamelyik nap az volt a legboldogabb 10 perce, amíg a kidobásra szánt tojáshéjakat szétszedegette, jó apróra széttördelte, majd egy jó maszatos - szintén kidobásra szánt tejfölösdobozba néhányszor bepakolta, majd ki, minden csupa tejfölös-maszatos-tojáshéjas volt körülötte, de legalább boldog volt). Szóval van ám kis segítségem, nem panaszkodhatok:) Azért azt se hagyjuk ki, hogy majdnem annyit nyifeg-nyafog-nyekereg-könyörög-követelőzik egy nap, mint amennyit jókedvű és vidám. Megint olyan időszaka van, hogy nem bánná, ha egész nap csak vele foglalkoznék, dehát valakinek főzni is kell, meg elpakolni, mosogatni, stb. Szóval így vagyunk mostanában.

Anya almás sütit készít, segítek kitakarítani a tálat

Ha anya ide leül, nekem is feltétlenül fel kell mászni mellé, ő úgyis tud egyszerre horgolni és mondókázni:)

Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, én eszem a zúzát, máját, te pedig a száraz lábát!

Nicsak, ez olyan gyurma, ami még finom is!

Hadd döntsem már le, légysziiiiiiii!

Se-gít-se-tek, meg-sza-ka-dok...

Nekem mára elég volt, kérem a tejecskét, menjünk aludni

!

 

 

 

Élete első virágcsokrát

ünnepélyesen átnyújtotta, majd visszakérte, és elkezdte egyenként a fülemhez fűzni a virágokat. Ilyen és hasonló emlékeket gyűjtöttünk múlthéten. Nagyon szép volt! Köszönjük:)

Sára lett az első számú pótmami

Enikőtől kiudvarolt egy kis túrósbuktát:) olyan nincs, hogy valaki eszik körülötte, és ő csak nézi

Annával hullahoppozni tanultak

Ha nem igyekszem

eltelik az augusztus, és az egy hónap-egy bejegyzés projekt is elmarad. Pedig olyan hamar elmosódnak a nyári emlékek... legalább itt emlékezzünk. Nóri szülinapja után meglátogattak Anikóék és mamiék. Nagyon élvezte a két gyerek az együtt töltött hetet. Jól szórakoztatták egymást és szépen játszottak együtt is, nem csak egymás mellett (ahogy az ilyen korúakról állítani szokták).

Aztán két menyegző között kijutott egy kis magashegyi túra is az idénre, már nagyon-nagyon hiányzott. Jó néhány évvel ezelőtt sátoroztunk egyszer a Zenógánál, és azóta is álmodoztunk róla, hogy oda visszamegyünk majd egyszer. Kicsit féltem, hogy így nem sokkal szülés meg szoptatás után hogy fogom bírni a zsákot meg a hegyet egyszerre, de úgy néz ki, hogy Nóri 10 kilója tökéletes bemelegítés erre a célra:)

sosem láttam még ilyen szépet élőben

Mindenhol tele volt kakukkfűvel... hm, micsoda illat

meg szebbnél szebb gyógyfüvekkel

És ami a hétköznapjainkat illeti:

én ezzel foglalkozom

Nóri meg ezzel :)

A mi kis egyévesünk

Ég a gyertya ég, egy kis gyertya ég

Mamával a reggeli hűvösben

Ünnepi ebéd

Nyami

Ajándékbontás után... Mindent sorra letesztelünk

Uzsonna a játszótéren

Sok szép emlék

marad erről a tavaszról, nyárelőről is. Nóri már 11 hónapos, nemsokára szülinapot kell ünnepelni, olyan gyorsan telik az idő, hogy alig birunk utánabaktatni. Ha valaki arra lenne kiváncsi, hogy sétálgat-e már a nagylány, elárulom, hogy nem, és nem is sieti el a dolgokat, jó ráérősen, de szépen fejlődik. Látom, hogy sok vele egykorút már kézenfogva sétáltatnak, ő még inkább lehuppan a fenekére:) Gyorsan kúszik, a lakás minden zegzugát felfedezte már, kitakarított a konyhaszekrény alatt és letörölte a port a cédékről, gyakran négykézlábra áll, és a napokban már próbálgatott egy-két lépést is tenni így négykézláb, de még nem jött rá az igazi technikára, úgyhogy gyorsan visszahuppan a hasára, kúszva sokkal gyorsabb:) Egyébként gyógypedagógusi rögeszmém (és az orvosok, védőnők is ezt mondják már manapság), hogy mászni kötelező. Nem baj, ha nem tanul meg olyan hamar járni a gyerek (10 és 18 hónap között mind jónak számít), de előtte (vagy ha nem, akkor közben) tanuljon meg kúszni és mászni. Nagyon fontos az agyfejlődéshez, dominancia kialakulásához, és később az írás-olvasás problémamentes elsajátításához is. Na szóval most még minden lépésnek szurkolunk, aztán pár nap múlva majd nem győzök utána szaladgálni (igaz, hogy már most is alig-alig). Ezenkivül aranyosan integet, tapsol, ügyesen ütögeti össze a játékokat, és várja, hogy mondjam hozzá a Kipp-kopp kopogok-ot, nagyon szeret apával labdázni, kosarakba ki-be pakolászni, és a hinta még mindig nagy kedvenc. Akkora (rosszevő gyerekek anyukái ne olvassátok!!!) étvágya van, hogy sosem elég amit kimérek neki, az utolsó falatoknál úgy kell elterelni a figyelmét, hogy ne essen kétségbe, hogy elfogyott a kaja. És teljesen mindegy, hogy miket kotyvasztok össze, mindet megeszi (ha neki főzők külön főzeléket, azt nem szoktam még megsózni, és a miénkből is általában kiveszek neki még mielőtt megsóznám, csak néha-néha kap teljes adagot a mi fűszeresebb ebédünkből). Nagy ajándék egy ilyen gyerek, ugye?:)
Sokat vagyunk kint, folyton lesi, hogy mikor jön a szomszédnéni a kerítéshez egy kis csevegésre, és ha piknik, akkor a fő menü a fű. Nem tudom hogy vegyem rá, hogy ne egye már meg. Lehet, hogy az első szava az lesz, hogy Huba:) Most még bármit szeretne közölni, mindenre azt mondja, hogy ba, természetesen mindet más hangsúllyal és hanglejtéssel. Az viszont már nagyon egyértelmú, amikor szól, hogy ugat Huba (vagy bármelyik másik szomszéd kutya), az már ubba (néha szinte hubba:) ) És arra is külön kis egyedi szókincs alakult ki, amikor a babáit megszeretgeti. Azt nem is tudom felnőtt nyelvre lefordítani.

Kipp-kopp, kopogok:)

Az első botanika óra

Labdázunk

Kis kópé

Itt pedig az első zoológia (nem én tartottam!!!)

Nemrég meglátogattuk tatust is

Piknik a kertben

Egy kis strandolás