Sok szép emlék

marad erről a tavaszról, nyárelőről is. Nóri már 11 hónapos, nemsokára szülinapot kell ünnepelni, olyan gyorsan telik az idő, hogy alig birunk utánabaktatni. Ha valaki arra lenne kiváncsi, hogy sétálgat-e már a nagylány, elárulom, hogy nem, és nem is sieti el a dolgokat, jó ráérősen, de szépen fejlődik. Látom, hogy sok vele egykorút már kézenfogva sétáltatnak, ő még inkább lehuppan a fenekére:) Gyorsan kúszik, a lakás minden zegzugát felfedezte már, kitakarított a konyhaszekrény alatt és letörölte a port a cédékről, gyakran négykézlábra áll, és a napokban már próbálgatott egy-két lépést is tenni így négykézláb, de még nem jött rá az igazi technikára, úgyhogy gyorsan visszahuppan a hasára, kúszva sokkal gyorsabb:) Egyébként gyógypedagógusi rögeszmém (és az orvosok, védőnők is ezt mondják már manapság), hogy mászni kötelező. Nem baj, ha nem tanul meg olyan hamar járni a gyerek (10 és 18 hónap között mind jónak számít), de előtte (vagy ha nem, akkor közben) tanuljon meg kúszni és mászni. Nagyon fontos az agyfejlődéshez, dominancia kialakulásához, és később az írás-olvasás problémamentes elsajátításához is. Na szóval most még minden lépésnek szurkolunk, aztán pár nap múlva majd nem győzök utána szaladgálni (igaz, hogy már most is alig-alig). Ezenkivül aranyosan integet, tapsol, ügyesen ütögeti össze a játékokat, és várja, hogy mondjam hozzá a Kipp-kopp kopogok-ot, nagyon szeret apával labdázni, kosarakba ki-be pakolászni, és a hinta még mindig nagy kedvenc. Akkora (rosszevő gyerekek anyukái ne olvassátok!!!) étvágya van, hogy sosem elég amit kimérek neki, az utolsó falatoknál úgy kell elterelni a figyelmét, hogy ne essen kétségbe, hogy elfogyott a kaja. És teljesen mindegy, hogy miket kotyvasztok össze, mindet megeszi (ha neki főzők külön főzeléket, azt nem szoktam még megsózni, és a miénkből is általában kiveszek neki még mielőtt megsóznám, csak néha-néha kap teljes adagot a mi fűszeresebb ebédünkből). Nagy ajándék egy ilyen gyerek, ugye?:)
Sokat vagyunk kint, folyton lesi, hogy mikor jön a szomszédnéni a kerítéshez egy kis csevegésre, és ha piknik, akkor a fő menü a fű. Nem tudom hogy vegyem rá, hogy ne egye már meg. Lehet, hogy az első szava az lesz, hogy Huba:) Most még bármit szeretne közölni, mindenre azt mondja, hogy ba, természetesen mindet más hangsúllyal és hanglejtéssel. Az viszont már nagyon egyértelmú, amikor szól, hogy ugat Huba (vagy bármelyik másik szomszéd kutya), az már ubba (néha szinte hubba:) ) És arra is külön kis egyedi szókincs alakult ki, amikor a babáit megszeretgeti. Azt nem is tudom felnőtt nyelvre lefordítani.

Kipp-kopp, kopogok:)

Az első botanika óra

Labdázunk

Kis kópé

Itt pedig az első zoológia (nem én tartottam!!!)

Nemrég meglátogattuk tatust is

Piknik a kertben

Egy kis strandolás