"Mint az érett szőlőszem, melyen átsüt a nap, olyan ez a szeptemberi dél. Olyan áttetsző, olyan tömör, olyan befejezett. A levél, melyet most enged útjára az ág, megáll a levegőben. Ugyanúgy a fölrebbent madár. S az ember is csak áll, hátát a fénylő percnek vetve. Mert minden súlytalan és minden tündököl..." (Zelk Zoltán: Közel a perc)
Most is gyönyörű az ősz. Sokat sétálunk, Larácskánk nagyokat alszik közben, mi meg Nórival csak gyűjtögetünk, gyűjtögetünk rendületlenül... gesztenyét, falevelet, bogyókat, botocskákat, követ, csigaházat, virágszirmokat, mindent mi utunkba kerül. Még egy kicsit náthásak ugyan a lányok, de nem lázasak, és gyönyörűen süt a nap, ígyhát mégsem ítéltettünk szobafogságra egy hétig. Múlt héten volt néhány hűvösebb nap, míg Zsolt el volt utazva, akkor kezdődött a náthás időszak, ígyhát szerencsésen párosult 2-3 álmatlan éjszakával - hááát jó kis ízelítő volt az esős-hideg-bentücsörgésből, már látom, hogy nem lesz egyszerű, de majd csak kitalálunk mindennapra valamit érdekeset. Most pedig örülünk annak, hogy még egy kicsit visszajött a meleg.
 |
| Kincseink egy része koszorúba kötve |
 |
| Megérkezett az új adag tűzifa is, nagyon szereti az új helyén |
 |
| Készül az ebéd |
 |
| Nézelődés |
 |
| Ebédlő új helye |
 |
| 4 hónapos képnek készüt, csak a fotós késett egy hetet |
 |
| Továbbra is kedvenc ez a labda |
 |
| Vasárnapi séta közben |
 |
| Klárinak - a bagolypárnáról - tudod akkor kezdtem el, mikor itt voltál, végre elkészült |
