2012. szeptember 6., csütörtök

Drága segítőkész Nórikám

meghallja, hogy felsírt a kistestvére.
-Laula! - kiáltja
-Várj Nóri, majd én bemegyek hozzá. Gyere gyorsan, vedd fel addig a papucsodat, és már mehetsz is ki - próbálom győzködni, hátha még menthető a helyzet, és sikerül visszaaltatni Larácskát. Erre ő jóóó hangosan, ahogy szokta:
-Em! Baba! - és kicsapja a szobaajtót, jó mélyeket lép a szőnyegen, hogy ha Rafila néni alattunk lakna, máris felszaladna. Megáll a kiságy előtt, kicsit odahajol, mutatóujját a szája elé tartva: - Cs-ss-ss-s! és sietősen kivonul a szobából. Laura visszaaltatva. Mehetünk az udvarra.

Megyünk is, Laurával.

2 megjegyzés:

  1. Ezen nagyon jót derűltem. Kicsi Laura kistesó, szóval el kell bírja Nóri gondoskodó szeretetét. :) Nagyon hiányoztok nekem. A nyáron sokat találkoztunk, de nekem mégsem volt elég. :) Puszild meg helyettem is a lányokat. :) Sok erőt és türelmet a lányokhoz.

    VálaszTörlés