Egyszer régen,

valamikor az ősszel, de az is lehet, hogy mégsem olyan régen, esetleg újév környékén Peti részletes tájékoztatót tartott Nórinak a fiús és a lányos színekről. Hát kérem szépen, ez akkora hatással volt a mi önállósodni vágyó kis háromévesünkre, hogy azóta a zöld meg kék és egyéb sötét színek szóba se jöhetnek, és nadrág is csak ha nagyon muszáj (havonta egyszer-kétszer). Volt egy egyszínű kis farmer ruhája, amit egy ideig nagyon sokat hordott, több nap egymás után is fel akarta venni, ha nem lett pecsétes az oviban, és nem mellesleg nagyon jól is állt neki. Aztán egy ideje soha nem esett a választása erre, úgyhogy elkezdtem faggatni, hogy azt miért nem, ha ma nem, akkor esetleg holnap, nem, holnap sem. Egyszer aztán kibökte, hogy azért nem, mert az nem elég lányos. Ohó, értem már, esetleg varrjunk rá virágot? Iiiiiigen, sokat, rózsaszín legyen, és legyen szára meg levele is, virágcsokor legyen, és rózsaszín masnival átkötve! Jól van Nórikám, megpróbálom! Megegyeztünk még abban is, hogy hét virág legyen a csokorban. Elkészült először 5 virág, aztán még kettő, aztán felvette egy nap így, hogy így is kipróbálja, aztán ott pihent néhány napig az ágyunk végében, hogy majd ma befejezem, eltelt néhány ma, meg holnap, meg "holnapi ma reggel" és mostmár végre elkészült. Meg van vele elégedve, egyik küldetés teljesítve :)

u.i. ugyanilyen részletes leírást kaptam a farsangi jelmezről is, azt majd egy külön bejegyzésben. Éppen most zajlik, remélem élvezi a kicsi drága. Tegnap este vacsora közben kérdezte, hogy ugye holnapi ma reggel lesz már a farsang:) nagyon készült, nagyon izgatott volt, és az oviban is mindenki fel volt pörögve a nagy eseménytől, remélem, hogy azért élvezi (elköszöntem tőle, integettünk neki az ablakból, erre ő mindig mondani szokta, h most már mehetsz, Anya, aztán visszaszaladtam, mert eszembe jutött, hogy elfelejtettem lefényképezni; hát jól kiakadt attól, hogy visszafele megyek, nem hazafele, úgyhogy jó nagy sírás kerekedett belőle; nehéz még eltérni a megszokott rutintól, de gyakorolgatjuk...)

Vasárnapi ebéd után

fagyizóban üldőgélünk és nyalókát eszegetünk (Nóri)

Tavaszköszöntők

Már két éve nem nyiltak a hóvirágjaink, azt hittem ki is pusztultak, és most csak úgy hirtelen megleptek teljes pompájukban

Ezt Valentin-napra kaptam, úgy meglapult a Kedves táskájában, h fel sem merült bennem, h virágot hozott. Jaj, nagyon jólesett! :)

Ez a kis árvácska magról kelt, néhányszor átment rajta a fűnyíró is már, túl későn szóltam, hogy ott van, vigyázni kell rá, de szeret élni, nem adja fel

És ennek a kis tavaszi kankalinnak van a világon a legszebb sárga színe, a kép sajnos nem adja vissza

Megint Nóri-mondások:)

-Anya, képzeld, ma megint rossz kenyér volt a tizórai.
-És miért volt rossz?
-Hááát, mert olyan morzsás volt.
Holnap megnézem, de már most is szinte biztos vagyok benne, hogy rozskenyér volt az a bizonyos tízórai:)


-Anya, ma Benett átváltozott. A apukája hozott egy papírt, és átváltozott. (megváltozott a neve)


-Anya, képzeld, Piroskának tíz ujja van!
A sajátjait bárhogy számolgatja, neki csak kilenc jön ki:) Végül sokadik nekifutásból meglett mind a tíz:) Pedig már olyan rég tudja ezt a kivülről besulykolt információt, hogy mindenkinek 10 ujja van, de valahogy mégis csak most esett le a tantusz.


Minden fontos mondanivaló így kezdődik: Anya, képzeld... :)

Oviból hazafele jövet beszélgetünk Nórival:
-Anya, a Piroska (egyik óvónéni) azt mondta, hogy majd egyszer elvisz minket az ő hazájába, mindenkit, az összes gyereket.
-Igen? Biztosan majd ha tavaszodik, elmehettek hozzá vendégségbe.
-De Anya, tavasszal én már nem is fogok oviba járni.
Dehogynem, Nórikám, akkor méginkább oviba fogsz járni. (valami olyasmit akartam mondani, h kevesebbet leszel beteg, teljes erőbedobással járhatsz majd). Erre ő:
-Hol van az a Méginkábbovi? :)))

Ma délutáni gumicsizmás-természetjárós-csupanapsütéses hangulat

Anya, én is leveszem a sapkám, hogy nekem is látszon az új frizurám (igazából az új csattjaira gondolt)

A két gyerek fest, Nóri oktatja Larácskát:
-Lara, most megmutatom neked, hogyan kell virágot rajzolni: először egy nagy kört kanyarítunk, kiszínezzük sárgával a közepét, utána ráillesszük a szirmokat, kiszínezzük pirossal, és láss csodát, kész is van:)
Aztán járt egy kört, és folytatta (a kis tanítvány már rég nem volt ott, de ő azért csak mondogatta): 
-Természetesen ki is vágjuk.
Szép lett a virág. Ráragasztotta egy piros papírra, és felbiggyesztette a hűtőre. Holnap talán lefényképezem, hadd maradjon meg itt is.
Azóta is töröm az agyam, honnan ez a választékos kifejezésmód egy kiscsoportosnál, én még kisiskolásan sem tudtam volna ezt így elmondani :)

A kis művész egyből észrevette, h az ő munkáját szeretném fotózni :)

Mosolyogj, Nóri!

Odakint

még van egy kis hó, de gyönyörűen besüt a nap a teraszajtón, függöny helyett az aprócska maszatos kéznyomok díszítik, hála, hogy van ki bemintázza. Néha elhatározom, h gyakrabban letörlöm, aztán mégiscsak akkor sikerül, ha már a vendégek éppen szállnak ki az autóból, vagy néha még akkor se... de nem baj, jó ez most így. Elolvastam én már jónéhány rendszerezős meg rendrakós, takarítós-listaírós tippet és tanácsot, aztán próbálkozom így is, úgy is. Az tény, hogy sokkal jobb úgy felkelni, hogy rend van a konyhában és nem akkor kell félig nyitott szemmel találni két csészényi üres helyet a kakaó elkészítéséhez, és a játékok is jobban szeretnek a helyükön aludni, mint szanaszét a nappaliban. Tanulgatjuk, mindannyian, a gyerekek az ő részüket, én az enyémet, ha nekem nem megy, nekik sem fog, ezt már látom, úgyhogy ez egy jónak tűnő motiváció. És rájöttem, hogy ha a gyerek azt kéri, h olvassunk, akkor jobban működik az az egyezség, hogy miután elolvassuk, utána rendet rakunk, mint az, hogy ha már rendet raktál, akkor elolvassuk. Ez utóbbival valahogy rend sem lesz, meg mese sem, és mindenki szegényebb marad tőle. Visszatérve az én dolgomra, megírtam végre egy heti menütervet, és van egy teendőlistám, ehhez még adódik egy viszonylag nyugis délelőtt (egy gyerekkel), és egy teljesen nyugis alvásidő, aztán megyünk Nóriért az oviba, és felpörög a délután. Szóval ha Nóri éppen nem beteg (mert úgy borul minden), akkor mindennap sikerül pár dolgot kihúznom listáról, és nem elfelejteni az újabbakat, amik időközben jutnak eszembe, felírni. És talán eljutok oda is valamikor, hogy egyáltalán nem kell már este 10-kor kétségbeesetten azon töprengenem, h mit is pakoljak másnapra a Kedvesnek.
Fényképezni is többet szeretnék, Nórit, ahogy balettozik, az úszógumi a tütüje, ahogy dobozban fürödnek, a plüssök a fürdőhab, ahogy Larácska főz a macijának, ahogy segítenek nekem sütni, és ehhez hasonlókat. Albumot is szeretnék a tavalyi évről, annyi szép élményünk volt, és a lányok úgy szeretik az albumokat nézegetni, olyan jó róla mesélni, no meg legalább hetente egyszer nagyobbat tornázni, és olvasni, és horgolni, és közben jó kis előadásokat hallgatni.

Hát szóval ezek amolyan újévi fogadalom-félék, tervek, mindenkinek boldog 2014-et!

Mire nagyobb lejtőre kimehettünk volna, már olvadni kezdett a hó, de az udvaron is igazán jó móka volt mindenkinek

Hónapok óta nagy kedvence Larának ez a kirakóskönyv, eddig azzal szórakozott, h kiszedte az egészet, aztán majd mi Nórival visszaraktuk. Egy ideje tudta már, h minek hol a helye, u h minimum egyszer, maximum végtelenszer összevesztek Nórival azon, h ki talál meg egy bizonyos elemet. Aztán tegnap észrevettük, h Larácska nem szedi szét az egész könyvet, csak egy oldalt szedett ki, és addig próbálkozott, míg sikerült visszaraknia. Azóta is folyton ezt csinálja, amikor éppen nem Bogyó és Babócát néz

Mondom neki, h nézzen ide, mert elküldjük mamának, ú h épp azt mondja, h Mama!