2014. február 3., hétfő

Odakint

még van egy kis hó, de gyönyörűen besüt a nap a teraszajtón, függöny helyett az aprócska maszatos kéznyomok díszítik, hála, hogy van ki bemintázza. Néha elhatározom, h gyakrabban letörlöm, aztán mégiscsak akkor sikerül, ha már a vendégek éppen szállnak ki az autóból, vagy néha még akkor se... de nem baj, jó ez most így. Elolvastam én már jónéhány rendszerezős meg rendrakós, takarítós-listaírós tippet és tanácsot, aztán próbálkozom így is, úgy is. Az tény, hogy sokkal jobb úgy felkelni, hogy rend van a konyhában és nem akkor kell félig nyitott szemmel találni két csészényi üres helyet a kakaó elkészítéséhez, és a játékok is jobban szeretnek a helyükön aludni, mint szanaszét a nappaliban. Tanulgatjuk, mindannyian, a gyerekek az ő részüket, én az enyémet, ha nekem nem megy, nekik sem fog, ezt már látom, úgyhogy ez egy jónak tűnő motiváció. És rájöttem, hogy ha a gyerek azt kéri, h olvassunk, akkor jobban működik az az egyezség, hogy miután elolvassuk, utána rendet rakunk, mint az, hogy ha már rendet raktál, akkor elolvassuk. Ez utóbbival valahogy rend sem lesz, meg mese sem, és mindenki szegényebb marad tőle. Visszatérve az én dolgomra, megírtam végre egy heti menütervet, és van egy teendőlistám, ehhez még adódik egy viszonylag nyugis délelőtt (egy gyerekkel), és egy teljesen nyugis alvásidő, aztán megyünk Nóriért az oviba, és felpörög a délután. Szóval ha Nóri éppen nem beteg (mert úgy borul minden), akkor mindennap sikerül pár dolgot kihúznom listáról, és nem elfelejteni az újabbakat, amik időközben jutnak eszembe, felírni. És talán eljutok oda is valamikor, hogy egyáltalán nem kell már este 10-kor kétségbeesetten azon töprengenem, h mit is pakoljak másnapra a Kedvesnek.
Fényképezni is többet szeretnék, Nórit, ahogy balettozik, az úszógumi a tütüje, ahogy dobozban fürödnek, a plüssök a fürdőhab, ahogy Larácska főz a macijának, ahogy segítenek nekem sütni, és ehhez hasonlókat. Albumot is szeretnék a tavalyi évről, annyi szép élményünk volt, és a lányok úgy szeretik az albumokat nézegetni, olyan jó róla mesélni, no meg legalább hetente egyszer nagyobbat tornázni, és olvasni, és horgolni, és közben jó kis előadásokat hallgatni.

Hát szóval ezek amolyan újévi fogadalom-félék, tervek, mindenkinek boldog 2014-et!

Mire nagyobb lejtőre kimehettünk volna, már olvadni kezdett a hó, de az udvaron is igazán jó móka volt mindenkinek



Hónapok óta nagy kedvence Larának ez a kirakóskönyv, eddig azzal szórakozott, h kiszedte az egészet, aztán majd mi Nórival visszaraktuk. Egy ideje tudta már, h minek hol a helye, u h minimum egyszer, maximum végtelenszer összevesztek Nórival azon, h ki talál meg egy bizonyos elemet. Aztán tegnap észrevettük, h Larácska nem szedi szét az egész könyvet, csak egy oldalt szedett ki, és addig próbálkozott, míg sikerült visszaraknia. Azóta is folyton ezt csinálja, amikor éppen nem Bogyó és Babócát néz

Mondom neki, h nézzen ide, mert elküldjük mamának, ú h épp azt mondja, h Mama!



1 megjegyzés:

  1. Kitartás... örülj az apró sikereknek és ne add fel. Nekem még nincs gyerekem, mégse sikerül mindig. Puszi és kösz a bejegyzést :)

    VálaszTörlés