Oviból hazafele jövet beszélgetünk Nórival:
-Anya, a Piroska (egyik óvónéni) azt mondta, hogy majd egyszer elvisz minket az ő hazájába, mindenkit, az összes gyereket.
-Igen? Biztosan majd ha tavaszodik, elmehettek hozzá vendégségbe.
-De Anya, tavasszal én már nem is fogok oviba járni.
Dehogynem, Nórikám, akkor méginkább oviba fogsz járni. (valami olyasmit akartam mondani, h kevesebbet leszel beteg, teljes erőbedobással járhatsz majd). Erre ő:
-Hol van az a Méginkábbovi? :)))

Ma délutáni gumicsizmás-természetjárós-csupanapsütéses hangulat

Anya, én is leveszem a sapkám, hogy nekem is látszon az új frizurám (igazából az új csattjaira gondolt)

A két gyerek fest, Nóri oktatja Larácskát:
-Lara, most megmutatom neked, hogyan kell virágot rajzolni: először egy nagy kört kanyarítunk, kiszínezzük sárgával a közepét, utána ráillesszük a szirmokat, kiszínezzük pirossal, és láss csodát, kész is van:)
Aztán járt egy kört, és folytatta (a kis tanítvány már rég nem volt ott, de ő azért csak mondogatta): 
-Természetesen ki is vágjuk.
Szép lett a virág. Ráragasztotta egy piros papírra, és felbiggyesztette a hűtőre. Holnap talán lefényképezem, hadd maradjon meg itt is.
Azóta is töröm az agyam, honnan ez a választékos kifejezésmód egy kiscsoportosnál, én még kisiskolásan sem tudtam volna ezt így elmondani :)

A kis művész egyből észrevette, h az ő munkáját szeretném fotózni :)

Mosolyogj, Nóri!

Odakint

még van egy kis hó, de gyönyörűen besüt a nap a teraszajtón, függöny helyett az aprócska maszatos kéznyomok díszítik, hála, hogy van ki bemintázza. Néha elhatározom, h gyakrabban letörlöm, aztán mégiscsak akkor sikerül, ha már a vendégek éppen szállnak ki az autóból, vagy néha még akkor se... de nem baj, jó ez most így. Elolvastam én már jónéhány rendszerezős meg rendrakós, takarítós-listaírós tippet és tanácsot, aztán próbálkozom így is, úgy is. Az tény, hogy sokkal jobb úgy felkelni, hogy rend van a konyhában és nem akkor kell félig nyitott szemmel találni két csészényi üres helyet a kakaó elkészítéséhez, és a játékok is jobban szeretnek a helyükön aludni, mint szanaszét a nappaliban. Tanulgatjuk, mindannyian, a gyerekek az ő részüket, én az enyémet, ha nekem nem megy, nekik sem fog, ezt már látom, úgyhogy ez egy jónak tűnő motiváció. És rájöttem, hogy ha a gyerek azt kéri, h olvassunk, akkor jobban működik az az egyezség, hogy miután elolvassuk, utána rendet rakunk, mint az, hogy ha már rendet raktál, akkor elolvassuk. Ez utóbbival valahogy rend sem lesz, meg mese sem, és mindenki szegényebb marad tőle. Visszatérve az én dolgomra, megírtam végre egy heti menütervet, és van egy teendőlistám, ehhez még adódik egy viszonylag nyugis délelőtt (egy gyerekkel), és egy teljesen nyugis alvásidő, aztán megyünk Nóriért az oviba, és felpörög a délután. Szóval ha Nóri éppen nem beteg (mert úgy borul minden), akkor mindennap sikerül pár dolgot kihúznom listáról, és nem elfelejteni az újabbakat, amik időközben jutnak eszembe, felírni. És talán eljutok oda is valamikor, hogy egyáltalán nem kell már este 10-kor kétségbeesetten azon töprengenem, h mit is pakoljak másnapra a Kedvesnek.
Fényképezni is többet szeretnék, Nórit, ahogy balettozik, az úszógumi a tütüje, ahogy dobozban fürödnek, a plüssök a fürdőhab, ahogy Larácska főz a macijának, ahogy segítenek nekem sütni, és ehhez hasonlókat. Albumot is szeretnék a tavalyi évről, annyi szép élményünk volt, és a lányok úgy szeretik az albumokat nézegetni, olyan jó róla mesélni, no meg legalább hetente egyszer nagyobbat tornázni, és olvasni, és horgolni, és közben jó kis előadásokat hallgatni.

Hát szóval ezek amolyan újévi fogadalom-félék, tervek, mindenkinek boldog 2014-et!

Mire nagyobb lejtőre kimehettünk volna, már olvadni kezdett a hó, de az udvaron is igazán jó móka volt mindenkinek

Hónapok óta nagy kedvence Larának ez a kirakóskönyv, eddig azzal szórakozott, h kiszedte az egészet, aztán majd mi Nórival visszaraktuk. Egy ideje tudta már, h minek hol a helye, u h minimum egyszer, maximum végtelenszer összevesztek Nórival azon, h ki talál meg egy bizonyos elemet. Aztán tegnap észrevettük, h Larácska nem szedi szét az egész könyvet, csak egy oldalt szedett ki, és addig próbálkozott, míg sikerült visszaraknia. Azóta is folyton ezt csinálja, amikor éppen nem Bogyó és Babócát néz

Mondom neki, h nézzen ide, mert elküldjük mamának, ú h épp azt mondja, h Mama!

Első állatkertezésünk

Abonyban van egy magánállatkert, nem túl nagy, de úgy gondoltuk, kezdetnek éppen jó lesz. Egy nagyon szép parkos vidéken van a város szélén, és nem mellesleg jó kis játszótere is van, ami persze nem elhanyagolható szempont egy másfél és egy hároméves nézőpontját figyelembe véve. A 20 forintosokat és annál apróbbakat már lassan egy éve gyűjtögetjük a lányoknak külön egy kis perselyben valami ilyen célra, és mivel tegnapra szép idő ígérkezett, hát felkerekedtünk és beváltottuk a forintocskákat szép élményekre. Hazafele jövet jutott volna még egy sütire is, de drága kisasszonykáink úgy bealudtak az autóban, hogy ezt inkább elhalasztottuk egy következő szombatra (éppen jó opció lesz esősebb szombatokra)

Lámák kóstolták meg először a zoo-csemegénket

A kis hátizsákosaink:)

Kukucs:)

Ez egy nagyon profi hajó volt, kormánykerékkel, meg mindennel, ami kell

Szia Anya!

"Én itt kicsit megpihenek!"

Még nem éppen egy súlycsoport:)

"Kérek méééég!"

Larácska többnyire a saját útját járta, és bár érdekesek voltak az állatok, de a levelek méginkább

Nórinak a "rózsaszín szájú fehér kecske" lett a kedvence

Ez a csacsi igencsak követelőző volt:)

Itt aztán volt miben dagonyázni és folyt a harc a kajáért is rendesen

Volt két tigriskölyök(talán miattuk látogatnak el legtöbben), éppen az ő bemutatójukra érkeztünk, és láttunk oroszlánt, lámát, vizilovat, emut, kétpúpú tevét, maki majmokat, őzikét, sok-sok lovat, csacsit, pónit, szabadon sétálgató baromfit meg összevissza ugrándozó nyulakat, szóval magánkezdeményezésnek ez igazán szép felhozatal. És persze ma gyakran visszatérő kérdés volt, hogy mikor megyünk még állatkertbe. Hát talán jövőre. Szép volt, jó volt, igaz volt, majd még megismételjük.

őszi képek

Nézd, anya, egy pici csiga! :)

Készítettünk egy mini sóhomokozót a téli náthás időszakra

Peti, mosolyogj!

És íme,

közel egy napon lett egy háromévesünk meg egy tizenháromévesünk (vagy inkább tizennégy?) a családban. És teljesen spontánul egy gyönyörűszép kirándulás is kerekedett a tiszteletükre. Ugyanis éppen aznap, amikor terveztük megülni Nóri szülinapját, rátaláltunk az autóra is, amire már másfél hónapja várunk. És mivel mindezért Tapolcára kellett lemenni, ezért aki már járt arra, tudja miről beszélek. Magyarország egyik gyöngyszeme ez a kisváros. A barlang-tóba nem sikerült most bemenni, de a malom-tó is gyönyörűséges. És ami a kis szülinaposunkat illeti, lehetett kedvére játszóterezni, piknikezni, és vaníliafagyit enni. És ha már a Balaton közelében jártunk, természetesen a fiúk nem hagyhatták ki a fürdést sem (Iszi is velünk volt, köszi a sok segítséget, Icik!). Ilyen nagy bonyodalmak közepette elfelejtettem rendes gyertyákat venni a tortára, de így is fenyőfatorta volt ám, és így is 3 gyertyát kellett elfújni:) És most következik sok-sok kép, kicsit összevissza, ahogy sikerül, mert nem tudok kevesebbet szelektálni:)

Balatoni panoráma

Nórinak kicsit hideg volt a víz, de Larácska nagyon élvezte

kicsit karácsonyi hangulata van így a nyár közepén, de egyébként is legalább hetente eszébe jut megkérdezni, hogy mikor lesz már hó, és részletesen elmeséli, hogy ő akkor majd mi mindent fog csinálni kint a nagy hóban:)

A babakonyha még nem készült el olyanra, amilyennek megálmodtam, de egy kötényke legalább elkészült a szülinapra. És ezt a micimackós labdát már hónapok óta kinézte magának, szerencére még megvolt

És ezt is megértem, hogy mindkét gyerek ül az asztalnál és rajzol, Lara épp a szülinapi nyomdákat próbálgatja

Tegnapelőtt kettő is bejött ebből a bogárból, segítene valaki meghatározni? Nem tudom mennyire látszik, elég nagy, kb 2 cm. és gyönyörű a színe szerintem, de azért elég félelmetes volt, ahogy a függöny mögül próbált szabadulni

Gyerekszáj

Lara panaszosan dünnyög valamit, Nóri erre:
-Kedves Larácskám, ne legyél már olyan haragos!

Kaptam egy

új (vagyis csak nekem új) varrógépet. A másik már nagyon nem akart menni, nem is volt kedvem elővenni, annyit kinlódtam vele, inkább megvarrtam kézzel amit akartam. Dehát úgy mégiscsak nagyon sok idő, ami meg ugyebár nincs nekem.

A lakókocsiban rendeztük be az új műhelyem:)

ilyen volt

  Nóri autósülése már a megfoltozott helyeken is kiszakadt, nagyon ráfért már egy kis renoválás, úgyhogy múlthéten (még itt volt Klárica, kaptam pár szabad órát) nekifogtam egy másik üléshuzatnak, háááát, számolgattam, hogy varrógép nélkül ez bizony eltart majd egy pár hétig, és errefel másnap a kedves talált nekem egy jó kis varrógépet a piacon. Úgyhogy mire meglesz az új autó, talán az új huzattal is kész leszek:)

 

ilyen lesz, azóta már megvannak a rések is, ahol a pántot ki kell vezetni, már csak körbe kell a szélét szegni, és kész