Szeptember

"Mint az érett szőlőszem, melyen átsüt a nap, olyan ez a szeptemberi dél. Olyan áttetsző, olyan tömör, olyan befejezett. A levél, melyet most enged útjára az ág, megáll a levegőben. Ugyanúgy a fölrebbent madár. S az ember is csak áll, hátát a fénylő percnek vetve. Mert minden súlytalan és minden tündököl..." (Zelk Zoltán: Közel a perc)

Most is gyönyörű az ősz. Sokat sétálunk, Larácskánk nagyokat alszik közben, mi meg Nórival csak gyűjtögetünk, gyűjtögetünk rendületlenül... gesztenyét, falevelet, bogyókat, botocskákat, követ, csigaházat, virágszirmokat, mindent mi utunkba kerül. Még egy kicsit náthásak ugyan a lányok, de nem lázasak, és gyönyörűen süt a nap, ígyhát mégsem ítéltettünk szobafogságra egy hétig. Múlt héten volt néhány hűvösebb nap, míg Zsolt el volt utazva, akkor kezdődött a náthás időszak, ígyhát szerencsésen párosult 2-3 álmatlan éjszakával - hááát jó kis ízelítő volt az esős-hideg-bentücsörgésből, már látom, hogy nem lesz egyszerű, de majd csak kitalálunk mindennapra valamit érdekeset. Most pedig örülünk annak, hogy még egy kicsit visszajött a meleg.

Kincseink egy része koszorúba kötve

Megérkezett az új adag tűzifa is, nagyon szereti az új helyén

Készül az ebéd

Nézelődés

Ebédlő új helye

 

4 hónapos képnek készüt, csak a fotós késett egy hetet

Továbbra is kedvenc ez a labda

Vasárnapi séta közben

Klárinak - a bagolypárnáról - tudod akkor kezdtem el, mikor itt voltál, végre elkészült

Így

gondoskodik Nóri arról, hogy Laura ne unatkozzon

Drága segítőkész Nórikám

meghallja, hogy felsírt a kistestvére.
-Laula! - kiáltja
-Várj Nóri, majd én bemegyek hozzá. Gyere gyorsan, vedd fel addig a papucsodat, és már mehetsz is ki - próbálom győzködni, hátha még menthető a helyzet, és sikerül visszaaltatni Larácskát. Erre ő jóóó hangosan, ahogy szokta:
-Em! Baba! - és kicsapja a szobaajtót, jó mélyeket lép a szőnyegen, hogy ha Rafila néni alattunk lakna, máris felszaladna. Megáll a kiságy előtt, kicsit odahajol, mutatóujját a szája elé tartva: - Cs-ss-ss-s! és sietősen kivonul a szobából. Laura visszaaltatva. Mehetünk az udvarra.

Megyünk is, Laurával.

Nóri 2 éves

Ég a gyertya ég, két szál gyertya ég..

Egyet sikerült elfújni, aztán a katicabogarak már sokkal érdekesebbek voltak:)

hamm!

Alkot a kis művész

Gondolom, aki ezt olvassa, az már mind tudja innen-onnan, hogy megszületett kicsi Lauránk. Mostmár 6 hetes is elmúlt, szépen növöget, egyre többet mosolyog, nappal elég sokat van ébren, nézelődik, ha fáj a hasa, akkor sírdogál, éjjel pedig alszik, mert már tudja, hogy ezt így szokás:) Az első hetekben itt voltak a mamák-taták segíteni, aztán mostmár 2 hete csak magunk vagyunk, de elég jól belejöttünk szerintem. Sokan kérdezitek, hogy Nóri mit szól hozzá... hát tudomásul veszi, hogy itt van a baba, néha megsimogatja, odaadja a cumiját, aztán jön szólni, hogy sikerült -  ezért dicséret jár:) Akkor bosszankodik kicsit, ha le kell ülnöm szoptatni, és ő nem fér oda mellénk a fotelbe, de valahogy kiegyezünk. Ő felül az ágyra, az ágy karjára teszi Epüpét (Bartos Erika Anna, Peti és Gergőjét jelenti), én pedig rájöttem, hogy tudok fejjel lefelé tartott könyvből is olvasni :) Főzni általában akkor szoktam, amikor este Nóri már alszik, de tegnap délután már bevállaltunk Nórival egy dagasztást is, nagyon készségesen segített mindenben, sajnos maszatos kézzel nem tudtam fényképezni. Sokat sétálunk, sokat vagyunk kint az udvaron, és most, amíg nem olyan nehéz még Larácska, legkényelmesebb a hordozókendőben hozni-vinni, a legnyügösebb napokon is megnyugszik benne, nagyon jó dolog.

Általában küldtünk, meg tettünk fel ide-oda már képeket, de azért itt is hadd jöjjön néhány az első hetekről:

Itt a tavasz, tralala,

még nem virágzik az orgona, ahogy Dorottya énekli a Bogyó és Babócában, de azért már majdnem olyan meleg volt ma kint is mint bent, sőt a napon szerintem már simán napszúrást lehetett volna kapni kalap nélkül. Nagyon szeretünk kint lenni, csak egy baj van vele, Nóri egész nap a "homokozóban" szeretne ülni (még nem igazi, csak olyan építkezésből megmaradt homokkupac), és nem egyedül, hanem igényt tart a társaságomra is, nekem viszont annyi más ötletem és dolgom is akadna. Szóval nehéz a kiegyezés, és sokszor Nóri kitartóbb, úgyhogy gyakran ő győz, csak néha hagyja meggyőzni magát. Pedig minden figyelemelterelő ötletemet bevetem. Igazi dackorszakát éli, nem tudom mi lesz még 3 éves koráig, hjajaj... Azért szivesen körbejárja velem naponta többször is a kertet, és minden virághagymát leellenőrzünk, hogy megvan-e még, Huba nem bántotta-e, illetve, hogy nőtt-e az elmúlt 2 órában vagy amíg aludtunk. Pár percig a labdákkal is elvagyunk, meg ugyanennyit a krétákkal is, de előbb-utóbb mindig eszébe jut, hogy tulajdonképpen ő homokozni indult, és akkor megfogja a kezem, és úgy vonszol, hogy alig birok menni utána:)
A férfitársaság a lakókocsi befedésével foglalatoskodott egész hosszú hétvégén, nem eredménytelenül, majd erről is mutatok egy-két képet

Ma ünnepeltünk is, na mit?:)

Havazódunk

Nagyon élvezi Nóri a havat, alig lehet bevonszolni. Lehet bármilyen csípős hideg, csupa víz a kesztyűje és jéghidegek a kis ujjai, ő még akkor is sírva jön be. Nem is tudom mennyit kellene kint lenni vele, hogy elege legyen belőle.


Huba is jól szórakozik





Ez a legjobb móka. Magasra szórni a friss havat, mintha még most is hullna:)





És ekkora a pocakom. 27 hetes, vagyis kicsit több mint 6 hónapos



Hát szóval

kislány:). Eléggé biztosnak tünik. úgyhogy mostmár csak nevet kell találnunk a kis drágának. Ezzel viszont kicsit bajban vagyunk, mert nagyjából minden foglalt már a közeli rokonságban, ami tetszene is. De majdcsak meglesz mire megszületik.
Nóri pedig nagyon ügyesen jár mostmár. Éppen másfél éves lett mire elindult egyedül, és látszik, hogy nagy élmény neki is. Néha csak úgy jön-megy kifejezetten a járás kedvéért; és nagyon élvezi hurcolászni a dolgokat ide-oda. Van egy kis télapós táskája (amit tavaly karácsonyra Enikőtől kapott), az most nagyon drága neki, belepakolja a kincseit, és ha bárhova kilépünk a házból, az itthon nem maradhat. Ráadásul úgy próbálja feltenni a vállára, ahogy én is szoktam a táskámat. Persze nem sikerül, de azért kitartóan minden alkalommal megpróbálja. Hihetetlen, hogy megmutatkoznak máris ezek a kis nőies dolgok.
A fényképezésről mostanában mindig megfeledkezem, és egyébként sem jönnek ki valami jól a képek ebben a téli félhomályban, de ha lesz majd hozok.
Elvileg már útban van felénk a hó, talán hétvégén szánkózhatunk is már egyet (illetve én lehet, hogy mégsem), és végre építhetünk igazi hóembert. Szép hétvégét és jó havazódást mindenkinek!

Még éppen

január van, úgyhogy boldog új évet mindenkinek, akinek még nem kívántam volna személyesen.Jókora lemaradást halmoztam fel már megint. A december szép nyugisan telt, főleg itthon, karácsony előtti héten Nóri lebetegedett (az a híres kruppos roham, amivel az ember az ügyeleten köt ki), ígyhát az ünnepek alatt szobafogságra voltunk ítélve, de élveztük a pihenést, a szabadságot, így is, ahogy lehetett. Szilveszter előtt egy napra hazaugrottunk Zilahra, meg Krasznára, Bagosra, sajnos ott végig nem került elő a fényképezőgépünk. Nagyon jólesett kicsit látni az otthoniakat. Szilveszterre lementünk Temesvárra, ott aztán volt végre részünk minden jóban, ami a családi együttléteket, meg a társaságot illeti. Nóri nagyon-nagyon élvezte, és jól bírta a sok jövés-menést.
És az is valahogy mindig kimaradt a korábbi bejegyzésekből, hogy Nórinak májusban (reméljük, hogy nem hamarabb) kistesója érkezik. Azt még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz, utoljára azt mondták, hogy talán fiú, de azért még ne biztassuk túlságosan fel magunkat. Hát próbáljuk :)

Felfedezte a kosárban az almát, ott helyben neki is látott. Gondolta megkímél az olyan felesleges fáradozástól, mint a pucolgatás, meg cikkelgetés

Előszeretettel takarít és szortál a szekrényében

Mesél a babának

Nálunk is járt az angyal

Lassan jár a csiga-biga (első ilyen jellegű próbálkozásom)

És ők a következők. Még van egy katicabogár is, aki mindig elrepül valahova, meg egy pillangó, akit még kicsit fel kell javítani

És ez az esti kikapcsolódásom a hosszú téli estékre

Ismerkednek a kisasszonyok, mellettük én lennék 5 hónapos pocakkal, sok nem látszik még belőle

Azok ott hátul az őrlőfogak, nem nagyon hagytak múlt héten aludni

És itt már egy másfél éves nagylyány:)